Jókat derülök, amikor eszembe jut, hogyan készítette apám a cefréit annak idején. Van ennek már vagy 30 éve. Szerencsére a pálinka rengeteget fejlődött az óta és egyre többször kóstolok olyan tételeket, amelyeket, amikor a tulipános pohárba illatolok és kóstolok, szinte beteríti a gyümölcs illata a szobát. Az ízek és az illatok összhangja igazi élménnyé varázsolja a pálinkáinkat, ünnepivé teszi a pillanatot.

Sokszor hangsúlyozzuk, hogy a pálinkánál – de az összes többi ital vagy étel tekintetében is – nagyon fontos a kínáló szerepe. Gondoljunk csak bele, ha valaki úgy kínál, hogy „barátom, kóstold meg ezt a pálinkát, mert ez egy igazi kincs”, azzal szemben, hogy „itt van, töltök neked ebből a kerítésszaggatóból, mert kiönteni sajnálom” mennyivel másképp állunk neki a kóstolásnak az egyik illetve a másik esetben.

A jó pálinka titka a gyümölcs és az odafigyelés. Az egész folyamat a gyümölccsel kezdődik. Néhány héttel ezelőtt egy pálinkaház főzőmesterével beszéltünk arról, hogy annak idején a hatvanas években még a tankönyvek is arról szóltak, hogy a pálinkához kötelezően olyan gyümölcsöket kell felhasználni, ami már semmilyen más célra nem alkalmasak. Nos, a világ és a pálinkakészítés is fejlődik. Nekem személy szerint a legjobban Vértes Tibor, az Agárdi pálinkafőzdéből summázta a pálinkának való gyümölcs ismérveit, amely így szól: „Pálinkának az a gyümölcs a legjobb, amelyiket a fa már elengedte, de a földre még nem érkezett le.” Elsősorban szennyeződésektől mentes, érett, magas cukortartalmú gyümölcsök valók a cefrébe. Apám biztos csodálkozva nézte volna, amikor almapálinkához készítettünk cefrét, és miután alaposan megmostuk a gyümölcsöt, még a barnult, sérült részeket is kivágtuk, mielőtt a hordóba tettük volna.

Nem való egész gyümölcs a cefrébe. A csonthéjasokat ki kell magozni a cefrézés előtt, a gyümölcshúst pedig darálni javasolt annak érdekében, hogy a gyümölcs sejtnedve, a cukrok minél könnyebben hozzáférhetőek legyenek az élesztő számára. A szilvával kapcsolatban hallottam azt a jó tanácsot, hogy a feldolgozási folyamat elején érdemes hidrogén peroxidot adni a gyümölcshöz, amivel a szilva vastag gyümölcshéját még jobban megbonthatjuk. A birs - amiről már tudjuk, hogy olyan lesz a darálás után, mint egy hordó homok - rengeteg vizet kíván az erjedéshez.

Jó szolgálatot tesz a pektinbontó is, ami szintén segít a sejtfalak bontásában, az élesztő barátja a cukor felleléséhez. Nagy verseny megy a cefrében a gyümölcscukrokért. Ugyanis ebben a komplex, összetett vegyületben, amit mi csak nemes egyszerűséggel cefrének hívunk, minden mikroorganizmus, baktérium, mindenki a cukorra pályázik elsősorban. Arra kell tehát törekedni, hogy minden más versenyző előtt, az élesztőnek adjuk meg az esélyt a gyümölcscukorhoz. A cefre hőmérsékletének egy ph értékének a beállítása azért is rendkívüli fontosságú, mert így a „jó élesztők” működését védjük, de a kártékony mikroorganizmusok ebben a tartományban életképtelenek. Az élesztők további helyzetbe hozásához tápsók hozzáadása is javasolt. Ebben a tartományban a „jó élesztőt” is valójában „megerőszakoljuk”, nem ez a számára ideális körülmény, de még tud dolgozni. Úgy tudom, hogy a legtöbben a ph beállítására a kénsavat használják, azonban az egyetemi éveim alatt tanultam, hogy érdemes kísérletezni kénsav és vajsav kombinálásával 95-5% arányban.

Az erjedés nagyjából két hetet vesz igénybe, ami után érdemes azonnal kifőzni a cefrét. Egy pálinkafőző mester mondta azt is nekem, ha egy cefre kierjed, azonnal le kell főzni, mert minden nappal csak romlik a minősége. Ha azonban sincs lehetőség az azonnali kifőzésre, érdemes annyira lehűteni, hogy minden további folyamat leálljon a hordóban.

A cefre kész, innentől kezdve – kis túlzással – már csak elvenni tudunk a lepárlással a minőségből. Jöhet a vita a technológiáról, ki a kisüstire, ki az egykörös lepárlásra esküszik. Vannak azonban már olyanok is, akik kisüstivel és egykörössel is lefőzik az adott gyümölcsöt, majd a végeredményt keverik össze, hogy mindkét technológia előnyeit élvezhessék a pálinkában. Jöhet a játék az aromatoronnyal, az elő párlat és az utópárlat elválasztásával és a sok-sok trükkel, amelyek, évek szorgos kísérletező munkájának eredményeként segítik, hogy a magyar pálinka az ünnepi asztalon foglalja el a neki kijáró előkelő helyét!

Egészségükre!

Írta: Szabados János  (https://epalinka.blog.hu/)