Pálinka
A legnagyobb prémium pálinka választék, a legjobb árak.
A pálinka messze földön híres hungarikum, kedvelt rövidital és az ünnepi asztal elmaradhatatlan kelléke. Egy kis pálinka senkinek sem árt meg, sőt meghozza az étvágyat, felkorbácsolja a hangulatot, fokozza a jókedvet. A jó gyümölcspálinka gondosan válogatott, valódi gyümölcsből és minőségi alapanyagokból készül, ellenőrzött körülmények között, hozzáértő, szerető felügyelet alatt. Pálinka webáruházunkban Ön kizárólag ilyen pálinkákat vásárolhat meg és tehet az asztalára. Keressen minket bizalommal és válogasson finom, zamatos, hagyományos vagy éppen rendhagyó pálinkáink közül. Klasszikus pálinkák, ágyas pálinkák éppúgy megrendelhetőek a pálinka webáruházunkból, mint a különleges prémium termékek. Neves pálinkafőzdék, elismert márkák minőségi nedűit vásárolhatja és kóstolhatja meg. Pálinka webshopunkban neves pálinkafőzdék, többek között az Árpád Pálinka, GUSTO Pálinka, Gyulai Pálinka, Panyolai Pálinka, Agárdi Pálinka minőségi párlatait vásárolhatják meg.
Keressen minket bizalommal neves alkalmakkor, ünnepekkor, vagy csak úgy, ha színvonalas szórakozáshoz keres pálinkát! Válassza pálinka webáruházunkat és engedje, hogy társai legyünk a minőségi pálinka élvezetében! A pálinka önmagában is eredetvédett gyümölcspárlat, azonban egyes földrajzi területek kiemelkedően alkalmasak bizonyos gyümölcsfajták termesztésére. Ezeken a tájakon évszázadok óta kiváló minőségű pálinkát készítenek, ezért külön pálinkafajtákként rögzítették őket. Jelenleg nyolc ilyen tájegységgel és gyümölcsfajtával rendelkezünk. Ezekről a területekről érkezik a Szatmári szilvapálinka, a Gönczi barackpálinka, a Szabolcsi almapálinka, a Békési szilvapálinka, a Kecskeméti barackpálinka és az Újfehértói meggypálinka. A hagyományos alapanyagokon kívül egyre inkább teret nyernek a vadon termő gyümölcsökből készülő pálinkák, mint a bodza, kökény vagy vadmálna.
Mivel ennyire speciális italról van szó, az értéke is igen magas, főleg, ha minőségi termékről van szó. Az üzletek polcain csak a kommersz italokat találhatjuk meg, bár természetesen akadnak kivételek is, de az igazán jó, ízes, ám mégis erőteljes pálinkák nem szerezhetőek be minden sarkon. Amennyiben felkeltette az érdeklődését a pálinkarendelés lehetősége, tekintse meg kínálatunkat, és vásároljon néhány kattintással, kényelmesen, az otthonából! Ha kérdése lenne termékeinkkel, illetve a rendelés menetével kapcsolatban, forduljon hozzánk bizalommal megadott elérhetőségeink egyikén!
Milyen katagóriákba sorolhatjuk a párlatokat?
Ágyas pálinka: saját gyümölcséből gyümölcságyon (hatalmas kádakban) megágyaznak a pálinkának, így zamatosabb, összetettebb lesz az íz. Régebben a hibás pálinkából (is) készítettek ágyast, ma nem a mennyiség, hanem az optimális íz és a különlegesség a cél. A leghíresebb magyar ágyas pálinka a Zsindelyes Pálinkaház Fürtös ágyas meggypálinkája.
Érlelt pálinka: gyümölcs- vagy törkölypálinka, amelyet fél éven át ezer liternél kisebb hordóban érleltek, vagy egy éven át ezer liternél nagyobb hordóban
Törkölypálinka: a szőlő kipréselése után a présben megmaradt növénydarabokból készülő pálinka
A pálinka történetét gyakran a magyarországi szeszfőzés történetével azonosítják, azonban a mai értelemben vett pálinkákkal párhuzamosan és őket megelőzően egyéb népszerű magyar párlatfajták is léteztek, melyeket szintén pálinkának neveztek.
A pálinka előzményei
A szeszfőzés első egyértelmű említése a 12. századi Itáliából származik, és a bor lepárlásával készült aqua ardens-t (égő víz) írja le. Az aqua ardens-t önmagában is gyógyszerként alkalmazták, ám többszörös lepárlással tisztára finomítva, illetve gyógynövényekkel együtt lepárolva aqua vitae (az élet vize) néven sokkal hatásosabb gyógyszerként ismerték. A gyógyszerészeti bordesztillátumok a 12-13. században Magyarországon is megjelentek. A 14. században Erzsébet királyné rozmaringgal lepárolt borszesszel kezelte a köszvényét, a gyógyszert külsőleg és (ételhez vagy italhoz keverve) belsőleg is alkalmazva.
A 15. századi Magyarországon már az élvezeti szeszfogyasztás és a gabonapárlat sem volt ismeretlen. Bártfán 1438-ban már városi szeszfőzde üzemelt, és Pozsonyban is élvezeti cikként említik az égetett szeszt. A korábbi orvosi elnevezések helyett elterjedt a crematum, majd cremato, ami először a gabonapárlatot, majd a bor- és seprőpárlatot is jelölte (Vino Cremato). Az égetett szesz szélesebb körű – de ekkor még korántsem általános – hazai elterjedése a 16. századra tehető. A 16–18. századi „égettbor” (legkorábbi formájában eghet bor) borseprőből, hibás borból vagy gabonából, majd törkölyből és gyümölcsből is készült – valódi borpárlatot többnyire csak hibás borokból főztek.
A mai értelemben vett pálinkák megjelenése
A szilvapálinkát először Thököly Imre említi 1684-ben, majd a 18. század folyamán egyre több helyen jelenik meg, 1787-ben pedig már nagy mennyiségű erdélyi silvóriumról számolnak be, és kisebb mennyiségben az egyéb gyümölcsök lepárlásáról is említést tesznek. A törkölypálinka első említése a 17. századból származik: 1697-ben az erdélyi országgyűlés betiltotta a készítését. Kassán1708-ban még kidobták a nagy mennyiségű fölösleges szőlőtörkölyt. A korábbi időkben csak a csiger és a törkölyecet alapanyagaként, illetve sertéstakarmányként ismerték.
A 19. század előtt az égetett szesz nem mindenhol volt népszerű Magyarországon. Egyes bortermelő vidékeken még a 18. századi adófeljegyzések közt sem szerepel a sör és a bor mellett. Az ekkoriban használt lepárlók hibás tervezésük miatt nem voltak alkalmasak minőségi párlatok finomítására. A hűtőcsőnek – egyenes lévén – csak egy rövid szakaszát érte a hűtővíz. A falusi szeszfőző kunyhókban még a 20. század hajnalán is ilyen kezdetleges hűtőket alkalmaztak. A 19. század előtt az üstök fűtését sem tudták érdemben szabályozni, ami gyakori felhabzáshoz vezetett, illetve tovább rontotta a finomítás színvonalát. A rézüstöket belülről ónozták, a páracső pedig általában ónból készült, így a párlat nem érintkezett rézfelülettel.
A 19. század
Szeszfőző kunyhó vázlatos alaprajza a századfordulóról: 
- kemencegödör;
- kemence vagy kazán;
- kotlán;
- csévék;
- vizeshordó;
- pálinkás korsó;
- ágy;
- asztal;
- szék;
- b) berendezése, Bükkalla (Vas vm.);
- c) pálinkafőző üst, Tiszahát (Szatmár vm.)
A 19. századi Magyarországon továbbra is népszerű volt a szilva- és a törkölypálinka, ahogyan a gabonapárlat is, de az 1840-as években ezek mennyiségét már messze felülmúlta a „kolompér pálinka”, azaz burgonyapárlat, amely egyre alacsonyabb árával és egyre nagyobb mennyiségével országszerte népszerűvé tette az égetettszesz-fogyasztást, és a század végére katasztrofális mértékű össznépi alkoholizmushoz vezetett.
Az 1820-as években még a törkölypálinkát említik az egyik legjelentősebb magyar párlatfajtaként, és a század folyamán számottevő belföldi kereskedelméről számoltak be többek közt a bánáti és szerémségi vármegyékben, illetve a Szatmárban, a Nógrádban, illetve a Baranyában készült szilvapálinkáknak. A korabeli források nagyon ritkán említenek jelentősebb mennyiségű egyéb gyümölcsből készült pálinkát. Bács-Bodrog vármegyében több helyen is olyan nagy mennyiségű faeper termett, hogy „tudoviczát”, azaz eperpálinkát is főztek belőle. 1855-ben már a göcseji körtepálinka is létezett.
Az 1888. évi szeszadó-törvény termelési keretet (kontingenst) határozott meg a szeszgyárak és szeszfőzdék számára. Ez a rendszer egészen a második világháború végéig fennmaradt, azonban – az 1920-as éveket leszámítva – különadó fejében túlléphető volt a keret.
A 20. század
A 20. század első felében általánosan elterjedt Magyarországon a finomító oszlopok alkalmazása, majd 1920-ban a házi szeszfőzést is betiltották, így hagyományos, kisüsti jellegű párlatok egyre inkább csak gyümölcsből, törkölyből, borból és borseprőből készültek. Az 1921-es szesztörvény a mezőgazdasági szeszfőzdéknek évi 160 ezer hektoliteres, túl nem léphető termelési keretet (kontingenst) állapított meg, és ebből a gyümölcs alapú párlatok a második világháború végéig átlagosan évi 40 ezer litert tettek ki. Ez utóbbiak legnagyobb része szilva és törköly volt, ezeket a borpárlat és kisebb mennyiségben az eperpálinka követte. Az 1930-as években jelentőssé vált a barackpálinka, de csak 1938-tól nőtt meg igazán a termelése. Az egyéb gyümölcsből készült pálinkák aránya továbbra is alacsony volt. A házi szeszfőzés tiltása miatt megkezdődött a modern zugfőzés, sokszor rendkívül primitív eszközökkel.
A második világháborút követő szocialista rendszerben a hibátlan gyümölcs szeszipari felhasználását pazarlásnak nevezték, ezért az üzemi gyümölcspálinkák hibás, illetve rossz minőségű gyümölcsből készültek. A legnagyobb mennyiségben feldolgozott gyümölcs ekkor az alma volt, ezért minőségi vodkát is finomítottak belőle. Megjelent a bérfőzés intézménye is, azaz a hivatalos szeszfőzdékben magányszemélyek saját erjesztésű cefréjét is kifőzték, mely után 1951–1970 között az így készült pálinka felét és kisebb pénzösszeget kellett beszolgáltatni – ezt nevezték feles főzésnek. A házipálinkát még inkább jellemezte a rossz minőségű, romlott gyümölcs, amit általában hozzáértés nélkül erjesztettek meg. A beszolgáltatott házipálinka gyakran még a korabeli mérce szerint is olyan rossz minőségű volt, hogy finomszesszé kellett feldolgozni, majd 1970-ben beszüntették a feles főzés intézményét, és a házipálinka adóját ezután kizárólag pénzben szedték be. A minőségi kompromisszumok ellenére nyugati exportra alkalmas színvonalú gyümölcspálinkák is készültek. A kereskedelemben a tényleges gyümölcspálinkáknál jóval népszerűbbek voltak azok olcsó utánzatai, melyeknek két fajtája volt. „Kereskedelmi (kommersz) pálinka”: víz, finomszesz és (többnyire mesterséges) ízesítőeszenciák elegye volt. A rendszerváltásig cseresznye és barack ízesítéssel készült, majd elterjedtek az egyéb gyümölcsízek is. Az ilyen termékek a pálinka eredetvédelme után szeszes ital, majd ízesített vodka néven maradtak forgalomban.
„Különleges pálinka”: az összetétele hasonlított a „kommersz pálinkáéra”, azonban a finomszeszhez némi valódi gyümölcspálinkát (általában almapálinkát) is kevertek. A megkülönböztető jelzők (kommersz, különleges) használata nem volt kötelező, így ezek is gyümölcspálinkaként (cseresznyepálinka, stb. elnevezéssel) kerültek forgalomba annak ellenére, hogy a kor terminológiája szerint sem voltak „pálinkák”, azaz tiszta párlatok, és a megnevezett gyümölcs gyakran nem volt a hozzávalóik közt. Ezeknél tilos volt azonban a „valódi”, „eredeti” vagy „kisüsti” jelzők használata, melyeket a valódi pálinkáknak tartottak fenn. A felhasznált finomszesz szinte kizárólag cukorrépamelaszból készült. A rendszerváltás után is fennmaradt a mesterséges „gyümölcspálinka” ipari hagyománya és címkézési gyakorlata, ám a „kommersz” és „különleges pálinkák” ízesítésekor az 1996-ban jóváhagyott Magyar Élelmiszerkönyv már tiltotta a mesterséges aromák használatát.
Mi a különbség a Pálinka és a párlat között?
A párlat valamilyen cukrot tartalmazó alapanyagból készül erjesztéssel és lepárlással, a Pálinka esetén ez az alapanyag a gyümölcs. Párlat bárhol készülhet, a Pálinka hungarikum. A párlat ízesíthető, Pálinka esetén a jelenleg hatályban lévő rendelet nem engedi adalékanyagok használatát. A legfontosabb, hogy a Pálinkát rendelet szabályozza, a párlat, snapsz, desztillátum szavakra vonatkozóan csak uniós szabályozás van. Tehát: minden Pálinka párlat, de nem minden párlat Pálinka!
Van-e olyan, hogy mézes Pálinka?
Bár a kifejezést használják, a jelenleg hatályban lévő rendelet miatt azonban "mézes" Pálinkát a boltok polcain nem találhatunk, hiszen semmilyen adalékanyag használata nem engedélyezett, beleértve a mézet is.
Mit jelent az, hogy „kisüsti” Pálinka?
Egy Pálinka akkor „kisüsti”, ha kisüsti eljárással készült. A kisüsti eljárás azt jelenti, hogy legalább kétszeres lepárlást alkalmazunk; az üstök hő-felülete rézből készült; az üst befogadóképessége nem haladja meg az 1000 litert.
Mi az ágyas Pálinka?
A jelenleg hatályban lévő rendelet megengedi a fajtaazonos érett gyümölcs használatát ízesítés céljából. Ha valamilyen érett vagy aszalt gyümölcsöt helyezünk a Pálinkába, akkor az kioldja a gyümölcsben lévő aromaanyagokat ill. gyümölcscukrot. A gyümölcscukor a magas alkoholtartalom miatt már nem tud kierjedni, ezért a Pálinka édes lesz. Az ilyen eljárással készült terméket ágyas Pálinkának nevezzük. Az ágyas szó onnan ered, hogy a gyümölcs Pálinkában való elhelyezését a Pálinka ágyazásának hívják: „megágyaztak az üvegben, hogy a pálinkát hosszú időre, puha gyümölcságyra fektethessék”.
Mi az a törköly-pálinka?
A törköly préselt, száraz szőlőt jelent. A legjobb törköly-pálinkákhoz a préselendő szőlőt előbb bogyózzák, ezért nem jelenik meg benne a szár íze. Egyik leghagyományosabb párlatfajta. Mindenhol, ahol fejlett a borkultúra, fejlett e „borászat melléktermékéből” készülő párlatkultúra is. A világ leghíresebb ilyen törkölypárlata az olasz Grappa.
Mi az a „seprő-pálinka”?
A seprő a borkészítés során a borban kialakult „üledék”, amelyből alkoholtartalma miatt párlat készíthető. A jelenleg hatályban lévő rendeletben nincs ilyen kategória, ezért a belőle készült párlatot hivatalosan nem nevezhetjük Pálinkának.
Van-e diópálinka?
Hivatalosan nincs, a diónak ugyanis nincs megfelelő mennyiségű erjeszthető cukortartalma. „Diópálinkának” nevezett italt azonban sok helyen készítettek őseink, ami nem dió erjesztésével és lepárlásával készült, hanem egyéb (pl. törköly) pálinkában áztattak puha zölddiót, ezáltal a pálinka átvette a zölddió ízét.
Hány kilogramm gyümölcsből lesz 1 liter pálinka?
Gyümölcstől függ. Legtöbb Pálinkát sárgabarackból, szilvából, törkölyből készíthetünk, melyekből egy liter Pálinkához 9-10 kg szükséges. Legkevesebb Pálinka pedig például kökényből, somból, berkenyéből készül, egy liter Pálinka elkészítéséhez 40-45 kg-ra is szükségünk lehet.
Hány alkohol-százalékos lehet egy pálinka?
A jelenleg hatályban lévő rendelet szerint legalább 37,5 %, legfeljebb 86 % (térfogatát tekintve, azaz V/V). Forgalomban lévő pálinkáknál a jellemző alkoholtartalom 40-50%. (Forgalomba csak 37,5% és 55% közötti pálinkák kerülhetnek.)
Mit jelent a bérfőzés?
Saját gyümölcsöskertjéből származó gyümölcsöt kedvezményes adó (bérfőzési szeszadó) – mely a jövedéki adó 50 százaléka – megfizetése mellett bárki hivatalosan lefőzetheti egy erre a tevékenységre engedéllyel rendelkező szeszfőzdében. A bérfőzető évenként - gyümölcstermelő háztartásonként - 50 liter 86 fokos gyümöcsszesznek megfelelő pálinkát főzethet. Ez 50%-os pálinka esetén 86 literre ad lehetőséget. A bérfőzés szolgáltatás, a főzető a főzési díjat (a szolgáltatást) és a bérfőzési szeszadót fizeti meg a pálinkafőzdében. Az így elkészült Pálinka forgalomba nem hozható!
Van-e erdélyi pálinka?
A Pálinkafőzés magyarsághoz kötődő tevékenység, így kiváló „Pálinkákat” készítenek Felvidéken, Vajdaságban és Erdélyben is. A jelenleg hatályban lévő rendelet azonban nem engedi Magyarországon kívül készült gyümölcspárlatok esetén a Pálinka szó használatát (kivéve sárgabarack esetén 4 osztrák tartományt).
Kell-e cukrot tenni a gyümölcsbe főzés előtt?
Nem. A jövedéki törvény nem engedi, de nem is érdemes. A cukor növeli ugyan az alkohol-kihozatalt (ugyanannyi alapanyagból több alkoholt kaphatunk), azonban az így készült párlatban kevesebb az aromaanyag (ugyanannyi aroma több párlatban próbál érvényesülni), valamint a kizárólag gyümölcsből készült párlat másnap nem okoz fejfájást!
Milyen hőmérsékleten igyuk a Pálinkát?
A hideg „elrejti” az ízeket, illatokat, ezért jó Pálinka optimális fogyasztási hőmérséklete 18-20 °C.
Vannak-e nemzetközi Pálinkaversenyek?
Mivel a Pálinka hungarikum, ezért nemzetköziről nem beszélhetünk, de nemzeti és egyéb helyi pálinkaversenyek léteznek. Legismertebb pálinkaversenyek a HunDeszt Nemzeti Pálinka- és Nemzetközi Párlatverseny, valamint a Gyulai Országos Pálinka- és Nemzetközi Gyümölcspárlat Verseny, melyeket évente rendeznek.
Pálinkafőző mesterek számos nemzetközi párlatversenyen méretik meg Pálinkáikat. Legismertebbek például: Destillata (Bécs), World Spirits Award (Klagenfurt), IWSC (London), Concours Mondial (Brüsszel).
Mi alapján kapják a pálinkák az érmeket Pálinkaversenyeken?
Ha egy Pálinka arany érmes, az nem azt jelenti, hogy a legjobb, hanem hogy egy bizonyos pontszámot elért a versenyen. Például a HunDeszt Nemzeti Pálinka- és Nemzetközi Párlatversenyen 20 pontos skálán 14 pontot kell elérni a bronzéremhez, 16-ot az ezüst, 18-at az arany éremhez. A zsűri 4 szempont alapján bírálja a termékeket: technológiai korrektség, gyümölcsjelleg, íztisztaság, harmónia. Az arany érmesek közül kategóriánként szubjektív módon kiválasztják azt, melyet a legjobbnak tartanak. Ezek a Pálinkák arany érmen túl Champion-díjat is kapnak.
Milyen a pálinkáspohár?
Az optimális pálinkás pohár talpas, és tulipánformájú, melyből kellőképpen tudjuk segíteni a gyümölcsillatok intenzív áramlását.
Mennyibe kerül egy üveg jó Pálinka?
Az ár sok tényezőtől függ. Azonban ha egy fél literes pálinkát boltokban 3000 Ft alatt megkaphatunk, okkal kételkedhetünk a Pálinka minőségét illetően.
