Mézes pálinka, likőr. A Pálinkatörvény definíciója szerint a pálinka, kizárólag Magyarországon termett vagy termelt gyümölcsből, szőlőtörkölyből, ill. aszú szőlőtörkölyből készült párlat, mely semmilyen egyéb anyagot nem tartalmaz. Mivel a pálinka esetében a méz is hozzáadott, egyéb anyagnak számít, ezért az olyan párlatot, amely mézet tartalmaz, nem hívhatjuk pálinkának.
Fontos megjegyezni, hogy a legtöbb főzde karácsonyra készül az ünnepi asztalra való pálinka-szerű termékekkel is, éppen azért, hogy ha ez az út vezet a magyar pálinka megismeréséhez a leendő fogyasztóknak, akkor kezdjék inkább a mézes pálinka likőrrel, a fahéjas mézes almával, vagy a mézes ágyas meggyel, mert sokan vannak még Magyarországon, akik nem is tudják, hogy micsoda szerencsénk van nekünk a pálinkáinkkal!
Nincs olyan, hogy mézes pálinka.
Amikor a pálinkához mézet teszünk, onnantól már nem hívhatjuk pálinkának. A világhálót hívtam segítségül a mézes pálinka ügyben, mert bevallom, nem vagyok a témának nagy tudója és szakértője. Olvasom a recepteket, a mesterfogásokat, hogyan lehet a legjobb „mézes pálinkát” elkészíteni. Amikor a tanácsokat olvasom, hogy hány liter pálinkához hány kanál, vagy hány kiló mézet kell adagolni, akkor kettős érzéseim vannak.
Egyrészt eszembe jut egy jó hangulatú beszélgetés az egyik legismertebb pálinkaforgalmazó cégnél dolgozó barátommal, aki elmondta, hogy sajnálatára a legtöbbet a mézes ágyas meggy likőrből adnak el, az a legkeresettebb náluk. A kérdéskört már többször körbejárva, ennek az lehet az oka, hogy ezeknek a mézes likőröknek az a legfontosabb feladatuk, hogy elindítsák a fogyasztót a felfedező útjára.
Másrészt a mézes, az édes, az ágyas olyan, mint a boros kóla, vagy a whisky kóla. Ezeket a „koktélokat” véleményem szerint mindenki kóstolta, mindenki ismeri. Fiatal korunk első szeszesitalai között a vodka narancs mellett szinte biztosan szerepeltek és okoztak pár felejthetetlen és felejthető percet is.
Kíváncsiságból megnéztem egy-két jó nevű pálinkafőzde kínálatát, persze főleg olyanokat, akikről tudom, hogy készítenek "mézes pálinkákat" is. Nagy örömömre szolgál, hogy a pálinka törvény és a szakma iránti elköteleződés következményeként már nem találunk „mézes pálinka” megnevezéssel kereskedelmi terméket. Likőr a helyes megnevezés. Likőr vagy mézes álom, vagy mézédes boldogság, lehet bármi, pálinka viszont már nem.
Személyesen engem a legfájdalmasabban érint az a rengeteg hozzászólás, javaslat, amikor a „koma” a „jó barát” azt tanácsolja, ha ne adj Isten ajándékba kaptál, vagy vettél egy kis túlzással ihatatlan pálinkát, semmi gond, fel a fejjel, tegyél hozzá mézet és máris ihatóvá válik.
Mindemellett fontos megjegyezni, hogy a legtöbb főzde karácsonyra készül az ünnepi asztalra való pálinka-szerű termékekkel is, éppen azért, hogy ha ez az út vezet a magyar pálinka megismeréséhez a leendő fogyasztóknak, akkor kezdjék inkább a mézes likőrrel, a fahéjas mézes almával, vagy a mézes ágyas meggyel, mert sokan vannak még Magyarországon, akik nem is tudják, hogy micsoda szerencsénk van nekünk a pálinkáinkkal!
Gondoljunk csak a környező országokra! A rengeteg csodálatos zamatos és illatos gyümölcspálinkáinknak búcsút mondva, ahogy átlépjük az országhatárt, kis túlzással már csak vodka és whiskey a választék, ha egy szíverősítőre vagy egy aperitívre szomjazunk.
A témával kapcsolatban van két jó tanácsom. Az egyik, ha a pálinka rossz, akkor hagyjuk a próbálkozást a cukorral, a mézzel és a furfangos népi receptek végtelen tárházával, hanem szabaduljunk meg attól a palack rémálomtól minél hamarabb.
A másik jó tanácsom pedig, hogy legyünk olyanok, mint az olaszok a grappájukkal! Szinte nincs olyan vengéglátóhely, kiskocsma, falusi fogadó, aki a vendégeit ne a saját, vagy a környékbeli grappájával kínálná meg nagy szeretettel. Kóstoljunk jókat és legyünk büszkék a pálinkáinkra! Na, jó, a likőrjeinkre is! :)
