Törkölypálinka. Szerencsére a szőlő cukortartalma magas, ugyanakkor szinte az összes szőlőfajtánk külön-külön is megér egy misét, ezért a sokszínű magyar borvidék borászai mellett a pálinkás társadalom is előszeretettel használja mind a szőlő bogyóját, mind a törkölyét, mind a seprőét, vagy akár a bort is pálinka alapanyagként.
Nos, az egyik legősibb pálinkánkat is a bornak köszönhetjük, ugyanis, ha jól tudom, a törkölypálinka volt az első a pálinkáink közül, ő a rangidős. Hazánkban sok-sok igen különleges törkölypálinka elérhető, sőt, a Pannonhalmi törkölypálinka az egyik eredetvédett pálinkánk az eredetvédett gyümölcspálinkáink mellett. Kifejezetten törkölypálinka főzésére kialakított üstöt legelőször Abaújszántón, a Szóráth pálinkafőzdében láttam, ahol a törkölycefre lefőzését követően az üst fenekét felnyitva eresztik le a mellékterméket.
A törkölypálinka sokáig kényeztet édes illatával. Telt diós, de egyben mazsolás és olajos karaktere komoly reneszánsz előtt áll. A hordóban töltött 3‒6 hónap pedig arra predesztinálja, hogy az Itáliában méltán híres Grappa versenytársa legyen. Az eperfahordó itt is lágyít a markáns ízeken, savakon. Szájba véve telt és komplex, a fajta virágosságát a citrusok kellemes fanyarsága kíséri. Fiatalos, lendületes törkölypálinka, igazi nyári ital.
